Tapolcai-medence

Lehet az embernek sokféle véleménye a MÁV-ról. Mostanában nem éppen pozitív, ami véleményem szerint nagyon is érthető, de eleink anno nagyon jól tudták hova kell vasútat építeni, legalábbis olyan szempontból, hogy a potenciális utas, most vegyünk pl. engem valami szépet is lásson! Nem tudom ki, hogy van vele, de számomra az egyik, ha nem a legszebb vidék az országban a Tapolcai-medence. És amit itt a vonatból látni lehet hát az nem semmi. Én Tapolcáról indultam a Pestre tartó "gyors"vonattal és a táj magáért beszél. Úgy gondoltam, hogy az összes látható tanuhegyet megörökítem, de a fotóstehetségem még bőven hagy magaután kívánnivalót. Gyakorlatilag az összes kép kiégett, talán azok amik itt jönnek majd valamennyire használhatóak lesznek.

Szóval Tapolcát elhagyva az első nagyobb hegy a Szent-György hegy

Először
Másodszor.

Talán a második valamivel jobb, mondjuk nemsokkal. Habár kicsit magamat védve kijelenthetem, hogy a képek közül egyik sem kezelt semmilyen eszközzel, pl. PS.

A következő kiemelkedés a Csobánc, illeteve a Gulács lenne, de azokról semmi normális kép nem sikerült. Aztán jött Szigliget, csúcsán a várral:

Ő lenne az, de csak mert tényleg ott van.

Aztán talán a medence királynője a Badacsony. Asszem valamikor itt veszek telket valahol...mármint a hegy oldalában nem a pályaudvaron.

Badacsontomaj, meg a vasút

És ha az embert nemcsak a táj érdekli, hanem ad a kulináris élményeknek, annak bátran ajánlom a Varga Pincészetet és annak nedűit. Szerintem ár/érték arányban a legjobb.

Szóval röviden ennyi. Legközelebb jobban figyelek a fényre, ja és az új projekt is megvan:

Megmászni az összes csúcsot!

Ifjúság Tapolcán

Ami tavaly sajnos nem sikerült a récéknek, szerencsére idén megvalósult. Egy egész kis csapat bújt elő a Malom-tó relytekéből. Mondjuk a mamájuk még nagyon félti őket.

Viszont a picik is fáznak ebben a változékony időben, mert amikor partot érnek azonnal az anyjuk alá bújnak!!!

Téli próba

Kezdeném az elején. A fotózás nálam nem egy gyerekkori álom volt. De mára olyan lett, mintha egész életemben erre vágytam volna. Kiskorom óta imádom a természetet. Mindig is imádtam hatalmas túrákat tenni gyerekkorom színterén a Kőszegi-hegységben. Ez sajnos főiskolás éveimre kicsit megkopott. De ebben is segített a fotózás. A képkészítés által újra felfedeztem az erdőt ezt a gyönyörű bioszférát és mindazt ami ezzel jár.

Karácsony előtt leptem meg magam életem első SAJÁT (így csupa nagybetűvel) fényképezőgépével. Egy nem túl komoly számomra mégis csodálatos géppel. Egy Fuji Finepix S5700-zal. Rengeteget tanultam általa arról, hogy mi is az az ISO, rekeszérték, makro stb.

Szóval a gépem december 21-én érkezett meg és már akkor arra vártam, hogy mikor tudom végre kipróbálni terepen, hogy mit és hogyan kellene...Igazából még ma sem értek sok mindent de akkor méginkább ez volt a helyzet. De Szenteste előtt mégis fogtam magam és tettem egy kis sétát a gyönyörű téli erdőben. Szakmámat tekintve erdész vagyok (habár sohasem volt eddig alkalmam gyakorolni a mesterséget...), szóval az erdő nem újdonság, de ilyenkor mindig tátva marad a szám a téli csodától. És ezért a látványért már megérte, hogy fényképezőt vettem a kezembe.

Számomra olyan képeket sikerült készíteni amilyeneket eddig még nem, habár azt én is tudom, hogy ezeknek egyenlőre az eszmei értéke a magasabb nem a művészi. Habár nem is célom még a műtermi minőség csak az élmény.

Jártam már egy-két helyen a világban, de a téli erdőnél sok szebbet nem láttam...