Ifjúság Tapolcán

Ami tavaly sajnos nem sikerült a récéknek, szerencsére idén megvalósult. Egy egész kis csapat bújt elő a Malom-tó relytekéből. Mondjuk a mamájuk még nagyon félti őket.

Viszont a picik is fáznak ebben a változékony időben, mert amikor partot érnek azonnal az anyjuk alá bújnak!!!

Téli próba

Kezdeném az elején. A fotózás nálam nem egy gyerekkori álom volt. De mára olyan lett, mintha egész életemben erre vágytam volna. Kiskorom óta imádom a természetet. Mindig is imádtam hatalmas túrákat tenni gyerekkorom színterén a Kőszegi-hegységben. Ez sajnos főiskolás éveimre kicsit megkopott. De ebben is segített a fotózás. A képkészítés által újra felfedeztem az erdőt ezt a gyönyörű bioszférát és mindazt ami ezzel jár.

Karácsony előtt leptem meg magam életem első SAJÁT (így csupa nagybetűvel) fényképezőgépével. Egy nem túl komoly számomra mégis csodálatos géppel. Egy Fuji Finepix S5700-zal. Rengeteget tanultam általa arról, hogy mi is az az ISO, rekeszérték, makro stb.

Szóval a gépem december 21-én érkezett meg és már akkor arra vártam, hogy mikor tudom végre kipróbálni terepen, hogy mit és hogyan kellene...Igazából még ma sem értek sok mindent de akkor méginkább ez volt a helyzet. De Szenteste előtt mégis fogtam magam és tettem egy kis sétát a gyönyörű téli erdőben. Szakmámat tekintve erdész vagyok (habár sohasem volt eddig alkalmam gyakorolni a mesterséget...), szóval az erdő nem újdonság, de ilyenkor mindig tátva marad a szám a téli csodától. És ezért a látványért már megérte, hogy fényképezőt vettem a kezembe.

Számomra olyan képeket sikerült készíteni amilyeneket eddig még nem, habár azt én is tudom, hogy ezeknek egyenlőre az eszmei értéke a magasabb nem a művészi. Habár nem is célom még a műtermi minőség csak az élmény.

Jártam már egy-két helyen a világban, de a téli erdőnél sok szebbet nem láttam...